A teljes írás Frei Tamás hivatalos facebook-oldalán jelent meg 2012 júniusban, azaz épp egy éve. Elgondolkodtató...

Rólunk, magyarokról lesz szó ebben az írásban, még ha Amerikával kezdem is, csak egy kis türelem.

Az elején mindössze azért említeném meg a 3169 kilométer hosszú amerikai–mexikói határt, mert az ottani problémák ismeretében könnyebb lesz megértenünk, hogy mi is várhat a közeljövőben ránk, Európában. 

És persze konkrétan Magyarországon.

Évente átlagosan félmillió mexikói jut be illegálisan a kérdéses határszakaszon az Egyesült Államokba. Ez most már akkora terhet jelent amerikai oldalon (munkahelyek, átlagbérek, egészségügy, szociális háló, bűnözés stb.), hogy az illegális bevándorlók elleni „szélsőjobbos” közhangulat végül oda vezetett, hogy 2006-ban a határ legzűrösebb szakaszán falkerítést kezdtek építeni. Ebből eddig 1125 kilométer készült el, 6 méter magas, két méter mélyre beásott, beton talapzatú vaskolosszus.
 
border_jTRPQ_18311.jpg
 
 

És akkor most ugorjunk át Európába. A mi „mexikói” határszakaszunk 203 kilométer hosszú, és a görög–török vonalon húzódik. 

Nagy része ennek is egy átúszható folyó, az Évrosz (mint ahogy a mexikói határszakaszon a Rio Grande). Az emigránsok itt is úsznak, felfújható csónakokban eveznek, csempészik őket fejenként hatezer dollárért, fahordókban hánykolódnak, kötélpályákon függeszkednek.

Jönnek, méghozzá egyre többen. Tavaly 55 ezer illegális emigráns jutott be ezen a határszakaszon az Európai Unióba, méghozzá a Magyarországot is magában foglaló schengeni övezetbe (ahol a bejutás után ugyebár már nincs többé határellenőrzés, így tehát papírok nélkül is szabad a mozgás).

A helyzet egyre súlyosabb. Olyannyira, hogy a görögök másfél éve egyszer már az európai gyors-reagálású határvédelmi csapatok bevetését kérték az elképesztő emberáramlat megállításához.

Nem sok sikerrel. Mi, magyarok is részt vettünk az akcióban, adtunk buszokat, hőkamerás autókat, küldtünk határőröket. Pár hét alatt megteltek a cellák a határ görög oldalán, de aztán jobb híján mindenkit elengedtek. Csak néhány száz bevándorlót toloncoltak vissza Törökországba (vagyis a példánál maradva, a határ „mexikói” oldalára).

Az unió ugyanis korábban abban állapodott meg a törökökkel, hogy hozzájuk évente maximum ezer emigránst küldenek vissza, persze, csak ha bizonyítható, hogy Törökországból szöktek át. A törökök ráadásul elképesztően laza vízumrendszert működtetnek, rengeteg közép-ázsiai és afrikai ország állampolgárát vízummentesen engedik be magukhoz. Úgyis továbbmennek, nem? Főjön csak az európaiak feje, ha már nem akarják Törökországot beengedni az unióba.

Most már ott tartunk, hogy a francia diplomácia a közelmúltban felvetette, hogy Európa is építsen „mexikói” típusú falat ezen a határszakaszon. Athénban mindenesetre épp emiatt fellángolt az idegengyűlölet, egyre többen utálják az afgán, pakisztáni, kazah, nigériai és még sorolhatnám, hányféle nemzet fiait. A múlt hónapban a görög választásokon – aligha véletlenül – előretört az idegengyűlölet kártyáját kijátszó Arany Hajnal párt.

Úgyhogy aki teheti, és már bejutott Görögországba, most elindul, amerre csak bír a schengeni övezetben. Tízezrekről van szó, és rápillantva a térképre, könnyen kiderül, hogy Európa „mexikói” határához jelenleg a legközelebb eső schengeni ország a miénk, Magyarország. 

Gondoltam, ideje megemlíteni a problémát...
Tetszik ·  · Megosztom · 2012. július 20.

A bejegyzés trackback címe:

https://bevandorlas.blog.hu/api/trackback/id/tr975376693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása